szócikk megosztása

sonka A: 1601 ? Sunka [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1787 Sonkában (NSz.); 1787 sunka (MNy. 46: 275); nyj. zsonka (MTsz.) J: ’sertéscomb; (ebből készült füstölt) hentesáru | Schinken’ #

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) schunke, schonkə˜, – ném. Schinken: ’comb, sonka ‹főleg vágómarháé›’ [indoeurópai eredetű; vö. óind sákthi ’comb’; ang.  (óang.) scanca ’lábszár’; stb.].  ≋  Megfelelői: szbhv. šunka; rom. șuncă; stb.: ’sonka’.  ⌂  A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 943; TESz.; EWUng.→ mócsing, senkel