siska² A: 1419 ? Siska [szn.] (OklSz.); 1688 Siska (Herman: Pászt. 460); nyj. suska (MTsz.) J: ‹mn› 1419 ? ’kajla, lelógó fülű | etw herabhängendes (zB. Ohren, Haare, Hörner) habend’ (↑), 1688 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1772/ ’egy fajta lelógó fülű disznó | Art Schwein mit herabhängenden Ohren’ (Kreszn.)
Ismeretlen eredetű. | ∼ Idetartozik: suski ’egy fajta lelógó fülű disznó’ (1872: NSz.). ≂ Tisztázatlan idetartozású: siska ’egy fajta gyomnövény’ (1769: Bakos J.: Szműv. 38), ’a pázsitfüvek családjába tartozó, sáshoz hasonló növény, nádperje’ (1793: NSz.); esetleg a szbhv. šiška ’őszi búza; fűféle; tamariszkusz; sulyom’, ez a származtatás azonban szóföldrajzi nehézségekbe ütközik.
☞ TESz. siska⁵ a. is; EWUng.