siklik [1] A: 1346 Syklusd [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 629); 1789 síklással [sz.] (NSz.); 1790 sikló [sz.] (ItK. 8: 34); 1792 siklik [▽] (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. sikoljon (ÚMTsz.) J: 1 1346 ’egyenletes, könnyed mozgással (csekély ellenállást leküzdve) halad; könnyen, gyorsan csúszik | mit gleichmäßiger, leichter Bewegung vorankommen: rutschen, gleiten’ # (↑); 2 1892 ’〈tekintet, fénysugár〉 egyik személyről, tárgyról a másikra irányul | sich von einer Person, Sache auf die andere richten 〈Blick, Lichtstrahl〉’ (NSz.) Sz: sikló 1346 [sz.] [hn.] (↑); 1792 ’zsurló, sikárfű | Schachtelhalm’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1808 ’egy fajta, nem mérges kígyó | Natter’ (NSz.); 1898 ’meredek vasúti pályán drótkötéllel vontatott személyszállító jármű | Seilbahn’ (NSz.)

sikonkázik × A: 1762 sikonkázik [▽] (NSz.); 1767 ſikamkozó [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict. Jégen a.); 1835 Síkánkozik (Kassai: Gyökerésző 4: 308); 1870 sikankózik (CzF.); nyj. sikkonkázik (MTsz.) J: ’jégen csúszkál | schlittern’

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó egy igenévszó igei értékű tagja lehetett, amelynek névszói értékű tagja a →sík. A szóvég gyakorító-visszaható képző.  ∼  Valószínűleg ugyanebből az alapszóból keletkezett folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1214/ Sicou  [szn.]  (VárReg. 323.).  ⌂  A sikonka ’csúszka’  (1840: NSz.) a sikonkázik-ból jött létre elvonással.

☞ TESz. sikonkázik a. is; EWUng.→ sík