serkent A: 1229/ Serkenteu [sz.] [szn.] (VárReg. 360.); 1456 k. fel ſerkentek (SermDom. 1: 268); 1527 ſeerkenccheetoͤk ffel [sérkent □] (ÉrdyK. 542); 1566 fel serkoͤntem (Heltai: Fab. 200); 1577 k. feol ſeorkenteͦdis (OrvK. 30); 1805 sërkent (NSz.) J: 1 1229/ ? ’felébreszt, felkelt | aufwecken’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1229/ ’buzdít, lelkesít, ösztönöz; vmire indít | aneifern, begeistern; veranlassen’ (↑), 1508 ’ua.’ (NádK. 8); 3 1736 ’kiserkedeztet, fakaszt | hervorquellen lassen’ (NySz.) Sz: serkentő 1229/ [szn.] (↑); 1533 Felserkentoͤ ‹foly mn-i igenév› (Murm. 1940.); 1784 ’ébresztő jeladás, ébresztőeszköz, ébresztőóra | Wecksignal; Wecker’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 76)

serken A: 1456 k. fel serken (SermDom. 1: 26); 1493 k. fel serkewnek (FestK. 399); 1577 k. fel ſeͦrken (OrvK.); 1664 foͤl-soͤrkenik [□] (Wagner: Phras. 2: 117); 1805 sërken (NSz.) J: 1 1456 k. ’felébred, felkel | erwachen, aufstehen’ (↑); 2 1551 ’kijózanodik; eszméletre tér | nüchtern werden; zur Besinnung kommen’ (NySz.); 3 1750 ’törekszik vmire | nach einer Sache streben’ (NySz.); 4 [fel~ vmi mellett] 1750 ’felbuzdul, munkához lát vminek az érdekében | sich aufraffen, an die Arbeit gehen’ (NySz.); 5 1790 ’〈növényzet〉 újra kihajt; 〈természet〉 újra éled | wieder sprießen 〈Pflanze〉; wieder erwachen 〈Natur〉’ (NSz.); 6 1810 ’keletkezik, támad | entstehen’ (NSz.)

serked A: 1490 k. meg ſerket vona [d-t] (NagyvGl. 18.); 1617 ki soͤrkedez [sz.] (NySz.); 1805 sërkedëzö́ [sz.] (NSz.); 1862 sergedez (NSz.) J: 1 1490 k. ’felébred | erwachen’ (↑); 2 1617 ’〈növény〉 kihajt, 〈rügy〉 kifakad | aufkeimen, aufsprossen’ (↑); 3 1636 ’keletkezik, támad | entstehen’ (NySz.); 4 1636 ’kibuggyan, előtör | hervorquellen’ (NySz.); 5 1645 ’mozgolódni, tevékenykedni kezd | sich zu bewegen anfangen’ (NySz.); 6 1767 ’〈bajusz, szakáll〉 először jelentkezik, kinő, kiütközik | hervorsprießen 〈Bart〉’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Aetas a.); 7 1897 ’〈bőr〉 pörsenéses lesz | pustelig werden’ (MTsz.)

Származékszavak. |  ⌂  Az alapszóhoz vö. →sürög, →sűrű. A szóvégek különféle igeképzők. A szó belseji k mozzanatos képző; vö. →sarkall, →sarkantyú stb.  ∼  Ugyanabból az alapszóból ugyancsak szó belseji -k mozzanatos képzővel keletkezett: 1470 ſerkegethni ’ébreszt, buzdít’  (SermDom. 2: 239); serkezik ’kibuggyan’  (1582/: NySz.); serkeg ’ua.’  (1584: NySz.); stb.

☞ NytudÉrt. 30: 28; TESz.; EWUng.→ sarkantyú, sürög, sűrű, szorgalom