serke A: 1246/ ? Sirque [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 547); 1418 Serke [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1437 Serkes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1533 Serke (Murm. 1240.); 1595 soͤrkeket (NySz.); 1805 sërke (NSz.); nyj. sörkü (Imre: FelsSz.) J: ’tetű petéje | Nisse’ Sz: serkés 1437 [szn.] (↑)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Kāšγ. sirkä; oszm. sirke; csuv. šǝ̑rka; stb.: ’serke, hajtetű’. ≋ Megfelelői megvannak a mongolban és a tunguzban is. ⌂ A magyarba átkerült alak *širkä. ≂ Tisztázatlan idetartozású: (R.) serke ’kása, dara’ (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 515). ≁ Nem tartozik ide: serke ’buborék, gyöngy ‹szeszes italban›’ (1804: NSz.), ez a →serít, →serkent szócsaládokkal függ össze.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; EWUng.