seregély A: 1258/ Seregnelws [ɔ: Sereguelws] [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 403); [1272–1291/] Seregelyes [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 403); 1342 Seregylus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1356/ Seregel (OklSz.); 1395 k. ʒeregel (BesztSzj. 680.); 1762 Seregélly (Mátyus I.: Diaet. 1); 1763 seregéj (NSz.); 1776 Seregé (HOklSzj. 172); 1838 Sereglye [□] (Tsz.); 1863 Serėge (Kriza [szerk.] Vadr. 515); nyj. sërege (MTsz.); seregény (ÚMTsz.) J: ’csillogó fekete tollazatú, rigó nagyságú énekesmadár | Star 〈Singvogel〉 (Sturnus vulgaris)’ #
Származékszó. | ⌂ A →sereg ’halom, rakás, csoport’ szóból -ély névszóképzővel. Az elnevezés a madár jellegzetes viselkedésmódjára, sűrű csapatban való repülésére vonatkozik. A társas életmódot folytató madarak hasonló megnevezéséhez vö. észt karitüll ’réti cankó’ (észt kari ’nyáj, sereg, csapat’); stb.
☞ Melich-Eml. 315; Nyr. 93: 397; MNy. 69: 82; TESz.; EWUng.→ sereg