seprő [6] A: 1395 ſeprew (BesztSzj. 820.); 1405 k. ſepre (SchlSzj. 1503.); 1416 u./³ zepro̗io̗ (AporK. 72); 1527 ſeprwͤyeet (ÉrdyK. 126); 1538 ſeprÿw (Pesti: Nomenclatura V4); 1562 soͤproͤie (NySz.); 1566 soͤppreboͤl (NySz.); 1664 bor ſoͤpruͤben (Wagner: Phras. 2: 29); 1750 sebrejébuͤl (NSz.); nyj. seprü (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’borélesztő, a must alja | Weinhefe’ (↑); 2 [főleg ~je] 1527 ’az emberiség, embercsoport leghitványabbja, alja | Abschaum der Gesellschaft’ (ÉrdyK. 18); 3 1560 k. ’salak; üledék | Schlakke; Niederschlag, Satz’ (GyöngySzt. 4039.); 4 1661 ’hatásnak, lelki mozzanatnak visszamaradt nyoma | Spur eines seelischen Eindruckes’ (NySz.); 5 1781 ’élesztő | Hefe’ (NSz.); 6 1885 ’borseprőből főzött pálinka | Hefebranntwein’ (NSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Tat. čüprä ’élesztő’; kaz. šöbrö ’üledék, seprő’; csuv. śəprɛ ’élesztő’; stb. [az eredetéhez vö. →csepű.  ⌂  A magyarba átkerült alak *čöpräg. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö. →sarló, →sereg; a szóvéghez vö. →bő, →kölyű stb. A 2. és 4. jelentés metafora az eredetibb 1. és 3. jelentés alapján. A 6. jelentés a seprő égettbor  (1762: NSz.) típusú szókapcsolatok jelzői tagjának önállósulásával jött létre.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 38: 365; TESz.; Ligeti: TörK. 77; EWUng.→ csepű