seper [1] A: 1372 u./ ſepernÿ [sz.]; ſepriuala (JókK. 96); 1519 k. meg so̗po̗rio̗k (DebrK. 47); 1566 soͤppreni [sz.] (NySz.); 1584 sepoͤr (NySz.); 1870 sėpėr (CzF.) J: 1 1372 u./ ’seprűvel tisztít | fegen, kehren’ # (↑); 2 1566 ’ver, ütlegel | prügeln, (ver)hauen’ (↑); 3 1575 ’〈sodró mozdulattal〉 vhova juttat | hin-, fort-, mit- od. an sich reißen, wegfegen’ (Heltai: Krón. 163b); 4 1814 ’〈ruha, haj, stb. járás közben〉 földet ér, súrol | den Boden streifen 〈Kleid beim Gehen〉’ (NSz.) Sz: seprette 1372 u./ ſeprette ‹hat-i igenév› (JókK. 97) | seprű 1372 u./ ſeprewkewt ’szemét összehúzására szolgáló eszköz | Besen’ (JókK. 96) | söprő 1544 ’személy, aki söpör | Person, die aufkehrt’ (OklSz.) | söpredék 1640 soͤpredéki (NySz.) | seprűz 1808 Seprǘzni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) | söpredék 1640 soͤpredéki (NySz.) | seprűz 1808 Seprǘzni [sz.] (Sándor I.: Toldalék)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Ujg. sipir- ’seper’; Kāšγ. süpür- ’ua.’; csuv. šǝ̑ʙǝ̑r ’seprű’; stb.  ≋  Megfelelői megtalálhatók a mongolban és a tunguzban is. Vö. még vog. səpər; osztj. səpərkə; cser. šǝ̑wǝ̑r: ’ua.’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *šipir-. A seprű  (↑), ill. söprő  (↑) származékok tulajdonképpen főnevesült folyamatos melléknévi igenevek, szóhasadás útján párhuzamosan keletkezett ellentétpárok.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; StUASuppl. 1: 155; EWUng.