sellő A: 1792 sellö́k (NSz.); 1838 Séllő (Tsz.) J: 1 1792 ’a víznek sebes folyású szakasza, zúgója; örvény | Schnelle; Wasserwirbel’ (↑); 2 1850 ’halfarkú nőnek ábrázolt vízi tündér, hableány | Wasserjungfrau’ (NSz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. | ⌂ A serlik ’(össze)sodródik’ →serít szó sellik változatának -ő képzős, főnevesült, folyamatos melléknévi igeneve lehet. A 2. jelentés a magyar népi hitvilág kutatóinak szaknyelvi szóválasztása révén jöhetett létre. ⚠ Ugor kori magyarázata kevésbé valószínű.
☞ Nyr. 31: 38; TESz.; UEW. 841; EWUng.→ serítUN UEW. № 1741