sekrestye A: 1510 secrestÿeben (MargL. 66); 1531 ſegroͤſtyeſnek [sz.] (ÉrsK. 521); 1532 sego̗stiebo̗l (TihK. 185); 1646 Secrestia (EWUng.); 1751 Szekrestyéssei [sz.] (NSz.); 1805 sëkrëstye (NSz.); 1858 szekresztyés [sz.] (NSz.); nyj. segrëcske, segrescse (ÚMTsz.); sikristyís [sz.] (ÚMTsz.) J: ’katolikus templom szentélyével összefüggő külön helyiség, amelyben a kegytárgyakat őrzik | Sakristei’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) segrestia, sagrestia, (k.), (e.) sacristia: ’sekrestye’, tkp. ’szent tárgyak, istentiszteleti eszközök’ [< lat. (k.) sacrista ’templomszolga, sekrestyés’ < lat. sacer ’szent’]. ≋ Megfelelői: ném. Sakristei; fr. sacristie; stb.: ’sekrestye’. ⌂ A szó eleji, ill. szó belseji s-hez vö. →salétrom, →árestál stb.; a szó belseji ty-hez, ill. a hangrendi kiegyenlítődéshez vö. →beste.
☞ TESz.; EWUng.→ szakramentum, szankció