sehonnai A: 1540 sohuni (NySz.); 1578 Sohonnai [szn.] (MNy. 75: 514); 1784 ſohonnyai (Baróti Szabó: KisdedSz. 79); 1788 sehonnyai (NyF. 14: 46); 1835/ sehoniak (NSz.); nyj. suhonnaji (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1540 ’jöttment, csavargó 〈személy〉 | hergelaufen’ (↑) | ‹fn› 1578 ’jöttment, csavargó ember | Dahergelaufener’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A sehol (→se-) szó sehon változatából keletkezett -i melléknévképzővel. Az eredeti változat sehoni ~ sohuni lehetett; a sehonnai alak E/3. személyű birtokos személyjelnek felfogott szó belseji a-val keletkezett. A sehonna ’bizonytalan, meghatározhatatlan hely, semmi haza’ (1740: MNy. 65: 474) a sehonnai-ból keletkezett elvonással.
☞ TESz.; EWUng.→ se-