seb¹ A: 1138/ ? Sebu (MNy. 32: 131); 1138/ Sebudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1260–1270/ boyseb (OklSz. baj-seb a.); 1372 u./ ʒepphetÿk [sz.] (JókK. 50); 1416 u./¹ ſèbnèc (BécsiK. 214); 1757 sebb (NSz.) J: 1 1260–1270/ ’a testszövet felületi megsérülésével támadt nyílás, hegedő sérülés; megsebesítés | Wunde’ # (↑); 2 1474 ’lelki bántódás, bántás | Gram, Leid; Beleidigung’ (BirkK. 4); 3 1772/ ’vminek épségében, erejében esett sérelem, kár | Schaden’ (NSz.) Sz: sebes (†1082) 1350 ? Sębęs [szn.] (Györffy: DHA. I: 240); 1372 u./ ſebeſſek (JókK. 102) | sebhedik, sebheszik 1372 u./ ’sebesül | verwundet werden’ (↑); 1870 sebheszik, sebhüszik ’ua.’ (CzF.) | sebhet 1416 u./² megſebhètec ’sebesít | verwunden’ (MünchK. 48rb) | sebesít 1506 ſeboͤſoͤhed meg (WinklK. 261) | sebesül 1506 megh ſebeſewlwen [sz.] (WinklK. 101) | sebész 1832 seb (Szily: NyÚSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 2., 3. jelentés metafora.