savanyú [6] A: 1430 k. saualu (SchlGl. 2185.); 1456 k. ſowanoſagath [sz.] (SermDom. 2: 248); 1470 ſomanÿo (SermDom. 2: 156); 1527 ſawanyw (ÉrdyK. 381); 1550 k. savanio (KolGl.); 1558 sonyó (NádLev. 30); 1560 k. Sowany (GyöngySzt. 186.); 1664 Sovanyú (Wagner: Phras. 2: 63); 1785 savangyo (NSz.); 1836 Tsónyónak (Kassai: Gyökerésző 5: 207); 1845 savanyi (NSz.); nyj. savanya, sónya (MTsz.); suanyu (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1430 k. ’az ecet, a citrom ízéhez hasonló, csípős ízű | sauer’ # (↑); 2 1719 ’kedvetlen, fanyar 〈ember〉; kellemetlen, barátságtalan 〈dolog〉 | sauertöpfisch 〈Mensch〉; unbehaglich, ungemütlich 〈Sache〉’ (Mikes: TLev. 24); 3 1794 ’csípős, orrfacsaró 〈szag〉 | scharf, beißend 〈Geruch〉’ (NSz.) | ‹fn› 1783 ’sav | Säure’ (NSz.) Sz: savanyúság 1456 k. (↑)
savanyít A: 1560 k. sauanyttom (GyöngySzt. 2229.); 1578 sauanyutottál (NySz.) J: 1 1560 k. ’savanyú ízűvé tesz; 〈élelmiszert savanyítással〉 tartósít | säuern; einsäuern, frisch halten, konservieren 〈durch Säuern〉’ # (↑); 2 [rendszerint oldalba ~, fejbe ~] 1899 ’üt, ver, csap | schlagen’ (NSz.)
savanyodik [3] A: 1577 k. megh ſawanÿodot [sz.] (OrvK. 15); 1664 ſavanyoſzik [▽] (Lippay: PosoniK. 2: 208); 1664 megſovanyoſzik (Lippay: PosoniK. 2: 206) J: 1 1577 k. ’savanyú ízűvé válik | sauer werden’ # (↑); 2 1818 ’kedélytelenné, komorrá válik | versauern’ (NSz.)
savanykás A: 1825 savanykás (TudGyűjt. 9/12: 111); 1844 savanykás (NSz.); 1861 Savankós (NSz.); nyj. savankás (MTsz.) J: 1 1825 ’kissé savanyú | säuerlich’ # (↑); 2 1885/ ’fanyar, kedvetlen | sauertöpfisch’ (NSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, örökségek az ugor, esetleg finnugor kori szótő magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (AL.) šēw- ’savanyít’, (AK.) sɔ̈̄γm ’dohos ‹liszt›’; osztj. (Vj.) čeγ ’savanyodik, kel ‹tészta›’, (Kaz.) šŭw ’tészta, előkovász’; ? cser. (KH.) šapǝ̑ ’savanyú’, (B.) šowo ’kvasz’; ? md. (E.) čapamo, (M.) šapama ’savanyú’; ? finn hapan ’savanyú’ [ugor *čaßɜ (? fgr. *čappa) ’savanyú; savanyodik’]. ⌂ A szó belseji n ~ ny feltehetőleg deverbális vagy denominális névszóképző. A szóvég -ú melléknévképző, -ít, ill. -odik igeképző.
A savanykás származékszó. | ⌂ A savanykás a (R.) savany ’sav’ (1805: NSz.) szóból keletkezett -ka kicsinyítő képzővel + -s melléknévképzővel (a savany feltehetőleg nyelvújítás kori elvonás a savanyú-ból). – A szócsalád tagjai kétféle ízérzetre – a savanyúra és a sósra – vonatkozhattak. Az elvont jelentés keletkezéséhez vö. →édes, →kemény stb.
☞ Szinnyei: NyH.; MNy. 27: 111, 62: 306; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ sav, savó, sóUN UEW. № 101