sarzsi ∆ A: 1729 sárzsiát [? sarzsia □] (EWUng.); 1835 sarzs (Kunoss: Gyal. 15); 1858 sárzsilovat (NSz.); 1858 generálissarzsit (NSz.); 1878 sarzsék (NSz.); 1952 sarzsa [□] (Nyr. 76: 152) J: 1 1729 ’hivatal, tisztség | Amt, Würde’ (↑); 2 1854 ’teher; töltés | Last; Ladung’ (Heckenast: IdSzT. Charge a.); 3 1854 ’roham, támadás | Sturm, Angriff’ (Heckenast: IdSzT. Charge a.); 4 1858 ’katonai rendfokozat; ennek jelzése az egyenruhán | militärischer Dienstgrad; Dienstabzeichen’ (↑); 5 1858 ’〈többnyire a tiszti rendfokozatoknál alacsonyabb〉 rendfokozattal rendelkező katona | Soldat mit Dienstgrad 〈haupts. Unteroffizier〉’ (↑)

Német  (au.) jövevényszó. |  ≡  Ném., (au.) Charge ’teher; rakomány; méltóság, tekintély, rang, rendfokozat; tiszthelyettesek; altisztek ‹csak többes számban›’, (R.) ’támadás, roham’ [< fr. charge ’teher; rakomány; hivatal, tiszt(ség); roham, ostrom; stb.’, ez a lat.  (vulg.), (k.) carricare ’megterhel, megrak’ szóra megy vissza].  ≋  Megfelelői: szbhv. šarža ’rendfokozat, szolgálati jelvény; rakomány; teher’; cseh šarže ’rendfokozat, szolgálati jelvény’, (R.) ’tiszthelyettes, altiszt’; stb.  ⌂  A szó leginkább 4. és 5. jelentésében, katonai műszóként került a magyarba. – Az 1729-ből származó adat latinosítással keletkezhetett. A szóvégi i-hez vö. →gázsi, →módi stb.; a szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb.

☞ Nyr. 32: 507; TESz.; EWUng.→ karikatúra