salap × A: 1336 Salaph [szn.] (OklSz.); 1395 k. ſalap (BesztSzj. 92.); 1834 Silapos-kalap [sz.] (Kassai: Gyökerésző 3: 96) J: ‹fn› 1 1336 ? ’〈különféle fejfedők elnevezéseként; tarkóvédő ernyőjének, széles v. mélyre ereszkedő karimájának elnevezéseként〉 | 〈zur Benennung versch. Kopfbedeckungen | zur Benennung des Nackenschirms od. der breiten, herabhängenden Krempe versch. Kopfbedek-kungen〉’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1838 ’zárófedél | Verschlußdekkel’ (Tsz.) | ‹mn› 1686 ’előre konyuló 〈szarvasmarhának a szarva〉; nagyon szétálló 〈szarvpár, pl. szarvasmarháé〉 | nach vorne geneigt 〈Hörner des Rindviehes〉; sehr weit auseinanderstehend 〈Hörner des Rindviehes〉’ (Nyr. 22: 520)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn. baj.-osztr.) slapp ’fejfedők lecsüngő, lehajló része’, (R.) schlapp ’sapka, kalap, kapucni’, (baj.-osztr.) ’sapka, süveg’ [< aln. slapp ’laza, gyenge’]. Vö. ném. Schlapphut ’széles karimájú, puha kalap’.  ≋  Megfelelői: cseh  (ócseh) šlap ’egy fajta lovagi fejfedő’; or. шляпа ’sapka’.  ⇒⌂  A szó többszörös átvétellel, katonai szakszóként kerülhetett a magyarba, főleg bajor-osztrák közvetítéssel.  ⌂  A főnévi 2. jelentés és a melléknévi jelentés metafora.  ∼  Idetartozik: silapsi ’egészen a szemre húzott v. kajlán lekonyuló karimájú kalapot viselő ‹ember›; lekonyuló karimájú ‹fejfedő›; ügyetlen; együgyű, jámbor; stb.’  (1838: Tsz.), ez a silap  (↑) alak -si névszóképzős származéka. A jelentésekhez vö. ném. Schlaps ’neveletlen, pimasz alak’, (N.) ’ua.; gyámoltalan, rendetlen ember’.  ⌘  A dunántúli nyelvjárások szava.

☞ TESz. silapsi a. is; EWUng.→ laboratórium, lump, slafrok, slampet