salagvárda A: 1683 Salagvárdák [? ɔ: Salagvárdát]; sallagvárdának; Sálva gvárdának; Salva Quardák (MNy. 72: 479, 481, 480, 481); 1688 Salva gvardiáknak (MNy. 72: 481) J: 1 1683 ’oltalmazó, biztosító őrség | Schutzwache; Wächter’ (); 2 1707 ’〈a fejedelem v. a parancsnokok által kiadott〉 oltalomlevél, menlevél | Schutzbrief 〈vom Fürsten, Oberkommandanten〉’ (Ráday: Iratai 2: 122)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) salvagardia, salvaguardia ’nemesi privilégium’, salvigardia ’nemesi menlevél’, (h.) salvaguardia ’kiváltságos hely; menlevél’ [< lat. salvus ’ép, sértetlen’ + (k.) garda, guarda, guardia ’őrizet, oltalom; őrség, őr’; vö. →gárda].  ≋  Megfelelői: ol. salvaguardia ’menedék, oltalom; szabadlevél’; fr. sauvegarde ’ua.; védelmi alakulat’; stb.  ⌂  A szó eleji s-hez vö. →salétrom; a szó belseji v kieséséhez vö. →zsálya. Az 1. jelentésében a szó – a latin szó utótagja alapján – egyetlen személyre is vonatkoztatható, ebből következik, hogy a védelmi alakulatra legtöbbször a többes számú alak utal. A 2. jelentéshez vö. még salagvárda-levél(1705: RákFLev. 4: 417).

TESz.; MNy. 72: 479; EWUng. gárda, zsálya