sajog¹ ∆ [1] A: 1248 Salgo [sz.] [hn.] (FNESz. Salgócska a.); 1518 k. salÿog (PeerK. 317); 1602 ? Saigo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1630 saygo [sz.] (NySz.) J: 1 1248 ? ’csillog, fénylik | glänzen, glimmern’ (↑), 1518 k. ’ua.’ (↑); 2 1804 ’mosolyog | lächeln’ (Nyr. 44: 359); 3 1880 ’〈az idő〉 változik, hol kiderül, hol beborul | unbeständig sein 〈Witterung〉’ (Nyr. 9: 332)

sajdít² ∆ A: 1751/ ? Sajdisd ide [sajdít □] (NSz.); 1784 ſajdítani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 73) J: ’gyors mozdulattal vhová irányít, juttat, tesz | mit schneller Bewegung irgendwohin lenken, legen’

sajdul² ∆ A: 1863 sajdul (Kriza [szerk.] Vadr. 414) J: ’suhan, oson | huschen, schleichen’

A szócsalád alapja, a sajog¹ belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →csillog. A sajog¹ esetleg a →csillog szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett ellenpárja lehetett. A szó eleji cs ~ s, ill. szó belseji i ~ o hangcseréhez vö. →sekély, →iránt stb. A 2. jelentés metafora; vö. még ragyog ’sugárzik az örömtől’. A 3. jelentés alapja a napsütés változékonysága.

A sajdít² és sajdul² származékszavak. |  ⌂  A sajog¹ alapján keletkeztek, a →fordít, →mozog stb. szócsaládok tagjainak analógiájára. A jelentések metaforikus úton alakultak ki, a vibráló fény és a hirtelen mozgás hasonlósága alapján; vö. →villog.

☞ MNy. 4: 418; Nyr. 44: 357; TESz.; EWUng.→ csillog, sajdít¹, sejdít