rügy A: 1684 rügyit (MonÍrók. 8: 442); 1795 rigyes [sz.] (NSz.); 1800 Rügye [□] (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: 1 1684 ’növények ágán, szárán dudor, amelyből a hajtás kifakad | Knospe’ # (MonÍrók. 8: 442) (↑); 2 1784 ? ’új hajtás, gyenge vessző | Sproß, Zweiglein’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 70), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 3 1800 ’barka | Kätzchen 〈der Pflanze〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) (↑); 4 1838 ’gyerek, ember | Kind, Mensch’ (Tsz. Rosz rügy a.) Sz: rügyezik 1808 Rügyezni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 2. jelentés metonmimikus, a 3. és 4. jelentés metaforikus keletkezésű lehet az eredeti 1. jelentés alapján.