róta × A: 1522 ? Rothas [sz.] [szn.]; Rwtha [szn.] (MNyTK. 86: 62, 68); 1604 Rotbéli, Rota (Szenczi Molnár: Dict.); 1750 róta (Wagner: Phras. Manipulus a.); 1875 rottáinak (NSz.) J: 1 1522 ? ’seregrész, csapat, csoport | Heeresabteilung’ (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2 1802 ’csoport; szakasz | Gruppe; Abschnitt’ (NSz.); 3 1807 ’rakás, halom; tucat | Haufen; Dutzend’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) rote, rotte, (kor. úfn.) rot, – ném. Rotte: ’részleg, csapat; banda; rakás, halom; stb.’ [< fr. (ófr.) rote ’részleg, csapat; kis csoport; (rabló)banda’; ez a lat. rumpere ’(szét)tör, megsemmisít’ igére megy vissza]. ≋ Megfelelői: cseh rota; le. rota; stb.: ’társaság; csapat; stb.’. ⌂ A szó katonai szakkifejezésként került át a magyarba. A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. ∼ Idetartozik a (R.) rottmester ’zsoldoscsapat vezére’ (1576–1586: Horváth M.: NEl.); ez a ném. (kor. úfn.) rottmeister ’ua.’ átvétele.