rím A: 1808/ rímes [sz.] (NSz.) J: 1 1808/ ’azonos hangzású szavak összecsengése a verssorok végén | Reim’ # (↑); 2 1822 ? ’(rímes) vers | (gereimter) Vers’ (NSz.), 1867 ’ua.’ (NSz.) Sz: rímel 1808/ rimelve [sz.] (NSz.)
Francia jövevényszó. | ≡ Fr. rime ’rím’, rimes [többes szám] ’versek’ [< ófrank *rīm ’sor’, ill. ném. (ófn.) rīm ’ua.; sorrend; szám’]. Megfelelői: ném. Reim; ol. rima; stb.: ’rím’. ⌂ A szó tudatos átvétel a →kádencia ’rím’ jelentésének kiküszöbölésére. Hasonló átvételi kísérletekre vö. ríma ’ua.’ (1807/: Kazinczy: Lev. 8: 95) az olaszból (↑) és reim ’ua.’ (1813/: Kazinczy: Lev. 11: 58) a németből (↑).