rí × [2/1] A: 1416 u./¹ reio [□]; reuaſanac [sz.] (BécsiK. 197, 262); 1493 k. rew (FestK. 323); 1508 rivokvala (DöbrK. 90); 1519 reenak (JordK. 140); 1582 ríwnak [?✐] (NySz.); 1594 e./ Riloh (Balassi: Ist. C6a); 1776 rívú [□] (NSz.); 1778 rij [□] (NySz.); 1799 rín (NSz.); 1799 ríni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Weinen a.); 1878 rilok [ril □] (NSz.); nyj. rëjj (ÚMTsz.); ríjj, rivu [□] (MTsz.); ríll, riu [□] (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’ordít, üvölt; bőg | heulen, brüllen; muhen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’nyikorog, csikorog | knarren, quietschen’ (BécsiK. 262); 3 1493 k. ’sír | weinen’ (↑); 4 [ki~] 1792 ’különbözik, kitűnik | ab-, hervorstechen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1799 ’nyüszít, nyöszörög | winseln’ (NSz.) Sz: rívás 1416 u./¹ (↑) | ríkat 1556 rékatták (MNy. 64: 229) | kirívó 1821 ki rívó (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Több ige (→rikolt, →riszál stb.) kapcsolódik hozzá; lehetséges ráadásul, hogy ezek a szavak (vagy néhány közülük) tulajdonképpen a rí származékai. A ríl, rín típusú változatokhoz vö. →fő¹. A rin típusú változatok kialakulása a szótőbeli β (> v) vokalizációjával magyarázható; a rivu típusú változatok v-je hiátustöltő. A 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján; vö. →bőg, →bömböl stb., továbbá ném. heulen ’ordít; sír stb.’; ang. cry ’ordít; sír stb.’; stb. A 4. jelentéshez vö. →rikít. A ríkat származék szó belseji k-jához vö. →rikácsol, →rikolt stb.

☞ Bárczi: Szók. 27; TESz. kirí a. is; Benkő: FiktI. 140; EWUng.→ réja, rianás, riaszt, rikácsol, rikít, rikolt, rimánkodik, riszál, rivalkodik, rivall