rétes A: 1549/ Réteſt (Tinódi: Cronica e4b); 1742 Riteʃʒ (Király-Eml. 321) J: ’egy fajta, vékony, réteges, töltött és feltekert tésztából készült sütemény | Strudel 〈Art Mehlspeise〉’ #
Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. | ⌂ A rétes ’rétegelt’ →rét² főnevesülése; vö. →lángos. A megnevezés alapja, hogy ez a fajta gazdagon töltött tésztás étel rétegesen göngyölt. A szó keletkezéséhez a rétes béles ’rétestészta (töltelékkel)’ (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 149) stb. típusú szószerkezetek is hozzájárulhattak.
☞ NyK. 49: 288; TESz.; EWUng.→ rét²