rét² A: 1528 retw [sz.] (SzékK. 352); 1566 réttes [sz.] (NySz.); nyj. rëtesiboja [sz.] (ÚMTsz.); rít (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1528 ’réteg; sor, rend | Schicht, Reihe’ (↑); 2 1566 ’redő; ránc | Falte; Runzel’ (↑); 3 1792 ’összehajtogatott anyag lapja | Schicht, Lage 〈von gefaltetem Stoff, Papier usw.〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) | ‹mn› [összetételi utótagként] 1818 ’helyzetben, rétegben | in Lagen, Schichten’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Quaternio a.) Sz: rétű [csak szókapcsolatban] 1528 ’helyzetű/helyzetben/helyzetből, állapotú/állapotban/állapotból | aus/in/von usw. ... Lagen od. Schichten’ (↑) | rétes 1566 ’redős, ráncos | gefältelt, faltig’ (↑); 1571 ’több rétegből álló | geschichtet, mehrschichtig’ (Nyr. 30: 429)
Jelentéselkülönülés. | ⌂ A →rét¹ ’sík terület, síkság’. Ma leginkább összetételi utótagként él.