rés A: 1138/ ? Reſu [szn.]; Reſedi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1332–1337 ? Jakoresse [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 298); 1395 k. reʒ (BesztSzj. 543.); 1416 u./² rės (MünchK. 37vb); 1490 ryss (MNy. 70: 474); 1604 Rés (Szenczi Molnár: Dict.); 1626 roͤsset (Nyr. 30: 562); 1776 rézs (NSz.); nyj. rös (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’nyílás, hézag, hasadék | Öffnung, Schlitz, Spalt’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1583 u. ’alkalom, lehetőség | Gelegenheit, Möglichkeit’ (Nyr. 14: 357); 3 1702 ’kibúvó, ürügy | Ausweg, Ausflucht, Vorwand’ (NySz.) Sz: réses 1456 k. reſes ’lyuk v. hasadás van rajta | Spalt od. Loch habend’ (SermDom. 1: 489)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.) roź; cser.  (KH.) raž, əraž: ’lyuk’ [fgr. *raćɜ ’ua.’].  ⌂  Az eredeti veláris magánhangzó feltehetőleg a mögötte álló *ć hatására palatalizálódott az ősmagyar korban. A hangzónyúlás újabb fejleménynek látszik. A szó belseji ugor *ć > m. s hangváltozáshoz vö. →hős, →les stb. A 2., 3. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján.

☞ FUF. 19: 154; NytudÉrt. 58: 170; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ lő-, rácsUN UEW. № 848