réce A: 1211 ? Reche [szn.] (OklSz.); 1395 k. reche (BesztSzj. 1176.); 1560 k. ręchę (GyöngySzt. 1388.); 1585 Récze (Cal. 67) J: ’kacsa | Ente’

Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Vagy a ruc →ruca kacsahívogató szó adatokkal nem alátámasztható palatális párjából keletkezett kicsinyítő képzővel, vagy a →receg tövéből jött létre, főnevesült melléknévi igenévként -e képzővel. Mivel az állatcsalogató szó és az igei tő végső soron azonos, a két értelmezés tulajdonképpen nem zárja ki egymást; vö. →csibe, →zsiba stb. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más nyelvekben is megtalálhatók: ném.  (N.), (R.) rätsch ’gácsér’, rätsche ’kacsa’; rom. rață, (N.) reață ’ua.’; szln. raca, (N.) réca ’ua.’; stb. A réce alakváltozat hosszú é-je hangsúlyos helyzetbeli hangzónyúlással keletkezett, mellette még sokáig használatos volt az eredeti rece alak is. – A Dunántúlon és Erdély középső részein élő nyelvjárási szó; az állattani szaknyelvben főleg olyan jelzős szószerkezetekben fordul elő, mint a kanalas réce, tőkés réce stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 727; TESz.; Benkő: FiktI. 101; EWUng.→ receg, ruca