ráspoly A: 1564 Raspolj (OklSz.); 1647 Ráspolt [?□] (Horváth M.: NEl.); 1766 ráspó (NSz.); 1781 Ráspor (HOklSzj. 120); 1784 Ráspojjal (NSz.); nyj. ráspu (ÚMTsz.) J: 1 1564 ’(durva) reszelő | Raspel 〈Werkzeug〉’ # (↑); 2 1927/ ’körömreszelő | Nagelfeile’ (NSz.) Sz: ráspolyoz 1647 ki-ráspolyoztatik [sz.] (NySz.)

ráspol ∆ A: 1619 kuͤ ... ráspolta volna (NySz.) J: ’ráspolyoz, reszel | raspeln’

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. Raspel, (szász Sz.) rošpl: ’durva reszelő;’ [<  ném. raspeln ’kapar, karcol; lereszel’ < ném.  (R.) raspen (↓)] | ném.  (R.) raspen ’ua.’ [germán eredetű; vö. ang.  (óang.) ge-hrespan ’elszakít’; norv. rapse ’összekapar’; stb.].  ≋  Megfelelői: ol. raspa, raspare; cseh rašple, rašplovati; stb.: ’ráspoly’, ’ráspolyoz’.  ⌂  A szó belseji o mindkét szó esetében hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A szóvégi ly-hoz vö. cikkely, gépely stb. A ráspor változat r–l > r–r hasonulás eredménye.

☞ NyK. 49: 291; TESz.; EWUng.