rág A: 1372 u./ meg ragnÿ [sz.] (JókK. 93) J: 1 1372 u./ ’fogaival apró darabokra őröl, harapdál; fogaival leválaszt, szétválaszt, kilyukaszt | kauen; abnagen, annagen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’〈rovar, féreg〉 rágószerveivel felaprózva elfogyaszt | zerfressen 〈Insekt〉’ (BécsiK. 244); 3 1517 ’körömmel mar, tépáz | zausen’ (DomK. 227); 4 1519 ’〈rozsda, maró hatású anyag〉 elesz, megtámad, ártalmára van vminek | fressen, ätzen 〈Rost, Säure〉’ # (JordK. 370); 5 1519 k. ’becsmérel, rágalmaz | heruntersetzen, verleumden’ (DebrK. 235); 6 1577 k. ’〈testrész〉 görcsszerűen fáj; 〈fájdalom〉 gyötör, mar | schmerzen 〈Körperteil〉; peinigen 〈Schmerz〉’ (OrvK. 12); 7 [száj(á)ba ~, (R.) fülébe ~] 1580 k. ’csekély megértési készséget feltételezve részletesen elmagyaráz | vorkauen 〈abstr.〉’ (MKsz. 1887: 107); 8 1591–1594 ’〈gond, baj〉 lelkileg gyötör | martern 〈Sorge, Übel〉’ (MNy. 75: 510); 9 1668 ’〈gondolatot〉 jól meghány-vet, jól megfontol; 〈mondanivalót〉 jól megfontolva mond ki | sehr überdenken; kauen 〈Worte〉’ (NySz.); 10 1838 ’tör 〈kendert〉, tilol | brechen 〈Hanf〉’ (Tsz. Vágtató a.); 11 1881 ’dörzsöl, tör 〈lábbeli〉 | scheuern, wund reiben 〈Schuh〉’ (Nyr. 10: 153) Sz: rágás 1470 meg ragas (SermDom. 2: 195) | rágódik 1531 raaghodnotok [sz.] (ÉrsK. 188) | rágcsál 1759 rágcsálni [sz.] (NSz.) | rágós 1814 rágos (Molnár J.: OrvTörv. 1: 321); 1897 ’nehezen rágható | zäh, ledern’ (MTsz.) | rágcsáló 1838 rágcsálókra (Tudtár 4/1: 94); 1891 rágcsáló ’folyton növő metszőfogú, kisebb emlősök rendje | Nager’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. vog.  (L.) rågn- ’megrág, rág’; – jur. luŋkībā-, ruŋkīpo- ’rágcsál, ropogtat’; tvg. l’ụŋụɁ-, ľụŋkaju ’rágcsál’ [uráli *ruŋkɜ- ’rágcsál’].  ≋  Megfelelői: juk. leu-, leg-, läg- ’eszik’.  ⌂  A magyarázat gyenge pontja, hogy a vogulban előforduló szó mindössze egyszer adatolt, és idetartozása hangtani felépítése miatt kétséges; a szamojéd szavakkal való összetartozása a távoli rokon nyelvi megfelelés miatt bizonytalan. A szó belseji *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →bog, →dug stb. A magyar jelentésfejlődéséhez vö. →emészt, →mar¹; az 5. jelentéshez vö. →rágalom.

☞ JSFOu. 30/5: 60; TESz.; MSzFE.; UrAltJb. 53: 74; EWUng.→ csepűrágó, rágaomUN UEW. № 864