rozzant A: 1784 Rozzantt (Baróti Szabó: KisdedSz. 68) J: 1 1784 ’düledező 〈építmény〉; megrongálódott 〈készítmény, tárgy〉 | baufällig; beschädigt’ (↑); 2 1802 ’egészségileg megrokkant, gyenge, beteg, rossz tartású | entkräftet, krank, von gebückter Haltung’ (NSz.); 3 1838 ’szilárdságát, erejét vesztett, hanyatlóban levő | die Festigkeit verlierend, verfallend’ (NSz.)

rozzan × A: 1792 rozzanni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Roskadni a.); nyj. megrozzanik [□] (ÚMTsz.) J: ’leroskad; összeomlik | zusammenfallen; einstürzen’

rozongat × A: 1816 Rozongatom (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]) J: 1 1816 ’dorgál | rügen’ (↑); 2 1879 ’szárnyával verdes | mit den Flügeln schlagen’ (Nyr. 8: 188); 3 1893 ’sérteget | wiederholt beleidigen’ (Nyr. 22: 335)

rozog × A: 1832 rozog (Kreszn.) J: ’rázkódik; ide-oda mozog | sich schütteln; sich hin und her bewegen’

rozoga A: 1836 Rozga (Fogarasi: MNZsebsz.); 1848 Rozoga (Fogarasi: MNZsebsz.); nyj. rëzëga (ÚMTsz.) J: 1 1836 ’eresztékeiben meglazult, roskatag 〈építmény, készítmény〉 | baufällig, wackelig’ (↑); 2 1890 ’ócska, silány 〈használati tárgy〉 | schäbig, abgenutzt’ (AkÉrt. 1: 156); 3 1936 e. ’botladozó, roskadozó 〈láb〉; gyenge, erőtlen 〈személy〉 | stolperig, schlappend 〈Fuß〉; kraftlos 〈Person〉’ (ÉrtSz.)

A szócsalád igei tagjai onomatopoetikus eredtűek. |  ⌂  A tő szorosan összefügg a →ráz-zal; az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a →ráz származékai. A végződések különféle igeképzők; a rozongat szó belseji n-je valószínűleg inetimologikus. Az eredeti jelentés elsősorban a rozog-ban és a rozongat 2. jelentésében őrződött meg, a további jelentések metonimikusan keletkeztek. – A rozzant és a rozoga -t képzős melléknevesült befejezett melléknévi igenév, ill. -a képzős befejezett melléknévi igenév (utóbbihoz vö. →csusza, →hulla stb.) a rozzan-ból, ill. a rozog-ból. A közelmúltig mindkét származék köznyelvi volt, ma már inkább csak a választékos nyelvben fordulnak elő.

☞ Nyr. 70: 52; TESz.; Benkő: FiktI. 140; EWUng.→ ráz