rozsólis A: 1697 rosolisos [sz.] (MNy. 80: 378); 1754 rozólisokat (NSz.); 1760 Rozsolist (NSz.); 1761 Rósólis (NSz.); 1782 rozsólisos [sz.] (NSz.); nyj. rózsolis, rozsális (ÚMTsz.) J: ’egy fajta likőr; seprőpálinka, gabonapálinka | Art Likör; Hefebranntwein, Kornbranntwein’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (h.) ros-solis ’egy fajta likőr’, tkp. ’napharmat’ [< lat. ros ’harmat’ + sol, solis [birtokos eset] ’nap’]. Vö. még lat. (k.) ros solis ’napharmat ‹növénytani szóként›’. Lehetséges, hogy a megnevezés alapjául a növény italízesítésre való felhasználása szolgált. ≋ Megfelelői: fr. rossolis; sp. (R.) rosolis: ’egy fajta likőr’. ⌂ A hangzóközi zs-hez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb., a szóvégi s-hez pedig →agilis, →április stb. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. rožoliš, rozoliš; rom. rojoliș : ’ua.’.