rozsda A: 1416 u./¹ roſdatol (BécsiK. 111); 1799 Re'sda (NSz.); 1882 rėzsdás [sz.] (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’fémek, főleg vas felületén oxidálódás folytán keletkezett réteg | Rost 〈auf Metall, haupts. Eisen〉’ # (↑); 2 1585 ’egy fajta gombabetegség, ragya, üszög a növényeken | Brand, Rost 〈Pflanzenkrankheit〉’ (Cal. 929); 3 1820 ’〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfw.〉’ (NSz.) Sz: rozsdás 1519 megroſdaſodoth [sz.] (JordK. 840) | rozsdásodik 1519 (JordK. 840)

Bolgár jövevényszó. |  ≡  Blg. ръжда ’rozsda, ragya ‹a fémeken, ill. a növényeken›’ [< szláv *rъd- ’piros, vörös’]. Vö. még óe. szl. rъžda ’rozsda, ragya ‹a fémeken, ill. a növényeken›’.  ⌂  A rozsda és az ugyanarra az etimonra visszamenő, de más déli szláv nyelvből átvett →ragya között a köznyelvben szóhasadás ment végbe. Egyes változatok első szótagbeli palatális magánhangzója elhasonulással keletkezett.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 141; AkNyÉrt. 20/3: 81; Kniezsa: SzlJsz. 470; TESz.; EWUng.→ lóvé, ragya, riska, rizike, rőt, rubin