rongál A: 1519 rongallna vala (JordK. 614); 1559 meg rongalnac (Székely I.: Krón. 103b); 1613 rongálná (NySz.); 1801 rongalása [sz.] (NSz.) J: 1 1519 ’fedd, pirongat; szid, gyaláz | tadeln; beschimpfen’ (↑); 2 1595 ’ütlegel, ver; fenyít, büntet | prügeln; bestrafen’ (Ver. 17.); 3 1754 ’(fokozatosan, apránként) ront; koptat, pusztít | beschädigen, (allmählich) verderben; zugrunde richten’ # (NSz.)

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. rǫgati ’kigúnyol; gyaláz, szidalmaz’; szbhv. rugati ’kigúnyol’; szlk. ruhať sa ’követelődzik, morog; gyaláz, szidalmaz’; or. ругать ’szidalmaz, gyaláz’; stb. [< szláv *rǫgъ ’gúny; szégyen, gyalázat; (gúnyos) feddés’].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A hangalaki hasonlóság, valamint az 1. jelentés közelsége a →romlik szócsaládban meglévőkhöz a 3. jelentés kialakulása mellett oda vezetett, hogy a nyelvérzék a rongál igét is a szócsalád tagjának fogta fel, holott etimológiai kapcsolatuk kevésbé valószínű.

☞ TESz. romlik a.; NéprNytud. 29–30: 151; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ rusnya