rohan A: 1506 rea rohhanw<v>an [sz.] (WinklK. 183); 1513 rohannac (NagyszK. 100); 1550 u./ ruhananak (NySz.); 1552 roanánac (Heltai: Dial. M5a); 1585 rahanok (Cal. 557); 1615 rohanik [□] (NySz.); 1776 rohonva [sz.] (NSz.) J: 1 1506 ’nagy sebességgel fut, halad, vhová igyekszik | rennen, stürmen, irgendwohin eilen’ # (↑); 2 [ma igekötővel] 1513 ’megtámad, ráront | angreifen, überrumpeln’ (NagyszK. 100); 3 1519 ’zúgolódik, morog | murren, brummen’ (JordK. 446); 4 [le~] 1544 ’leomlik; leroskad | einfallen; hinsinken’ (RMKT. 2: 101) Sz: rohangál 1911 rohangálásból [sz.] (Népszava 1911. okt. 28.: 14)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg nagyobb tömegű, gyorsan mozgó tárgyak okozta zajok érzékeltetésére. A szótő a →rohog tövével lehet azonos. A végződés mozzanatos képző. A jelentések (a 3. jelentés kivételével) elsősorban mozgásra, elmozdulásra vonatkoznak. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.