riszál A: 1708 Riſzáló [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Formīcīnus a.) J: 1 1708 ’ide-oda mozgat, különösen csípőjét, farát rángatja | hin und her bewegen, sich in den Hüften wiegen’ # (↑); 2 1742 ’nyiszál | schnitzeln’ (Pais-Eml. 591); 3 1816 ’dörzsöl, súrol; reszel | reiben; feilen’ (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]); 4 1847 ’táncol, illetőleg táncoltat vkit | tanzen bzw. mit jmdm tanzen’ (NSz.); 5 1861 ’ráncigál | (herum)zerren’ (MNyszet. 6: 175); 6 1887 ’rostál | sieben 〈Korn〉’ (Nyr. 16: 474); 7 1898 ’csikorgat | knarren, knirschen lassen’ (Nyr. 27: 95)

risszant × A: 1792 Riſzſzantani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1838 Rosszantani [sz.] (Tsz.); 1844 Risszent (NSz.) J: ’nyisszant | (mit einem Schnitt) abschneiden’

risszan × A: 1870 riszszan (CzF.) J: ’nyisszanó hangot adva elválik | einen raschelnden, zischenden Laut von sich gebend abgeschnitten werden’

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szótő egyfelől a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →reszel, →reszket tövével; a hangtanához vö. →reng ~ →ring¹. Másfelől a szócsalád egyes hangutánzó jellegű tagjai a →rí származékai lehetnek; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző. Az sem zárható ki, hogy kétféle keletkezésmód egybeeséséről van szó. A végződések különféle igeképzők.  ∼  A (N.) risza ’ülep, hátsó’  (1792: NSz.) a riszál alakból keletkezett elvonással.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 55: 130, 58: 87; TESz.; Benkő: FiktI. 140; EWUng.→ reszel, reszket, rí