rinocérosz A: 1626 u./ rinoczerust (MNy. 84: 251); 1694 rinocérosz fogaiból [?✐] (MNy. 79: 248); 1908 rinóczeroszok (NSz.) J: ’orrszarvú | Rhinozeros’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. rhinoceros ’rinocérosz’ [< gör. ῥινόκερως ’ua.’, a gör. ῥις, ῥῑνός [birtokos eset] ’orr’ és gör. κέρας ’szarv’ szavakból]. ≋ Megfelelői: ném. Rhinozeros; ang. rhinoceros; fr. rhinocéros; stb.: ’rinocérosz’. ⌂ A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö. →ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö. →cirkusz stb. ∼ A magyar irodalmi nyelvben a rinocérosz megnevezése: orrszarvú (1896: PallasLex.).
☞ TESz.; EWUng.→ karát