richtig A: 1764 rixtig (MNy. 90: 126); 1787 riktig (NSz.); 1793/ richtig (NSz.); 1793/ rittig (NSz.) J: 1 1764 ’éppen | gerade, eben’ (MNy. 90: 126) (↑); 2 1787 ’kellőképpen, megfelelően | richtig’ (NSz.) (↑); 3 1825 ’csakugyan, valóban | wirklich’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. richtig ’helyes, megfelelő; szabályos, szabályszerű; valóságos stb.’ [< ném. recht ’jó; rendes; megfelelő, alkalmas; stb.’]. ⌂ A szó belseji k-hoz vö. →abriktol, →bakter stb. ⊚ A szó főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.