ribanc A: 1767 Ribántzos [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1784 ribantzos [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 88) J: 1 1767 ’rongy | Lumpen’ (↑); 2 1830 ’hitvány, semmirekellő személy | Schuft, Taugenichts’ (NSz.); 3 1832 ’ringyó | Hure, Schlampe’ (NSz.)
Valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő azonos lehet a ribál ’ráncigál, rángat; (el)szakít’ (1832: NSz.), ’gyalul ‹káposztát›’ (1904: Nyr. 33: 421), ’reszel, csiszol, súrol’ (1916: ÚMTsz.) tövével. Ezek az igék valószínűleg szerbhorvát vagy szlovén jövevényszók: szbhv. ribati ’dörzsöl, csiszol; kapar, reszel; elkpoik’; szln. ribati ’reszel, csiszol’ [< ném. (kfn.) rîben ’dörzsöl, súrol’]. A ribanc végződése játszi névszóképző; vö. →lafanc, →lobonc stb. A jelentés keletkezéséhez vö. rongy (→rongyos). A ribanc leginkább a 3. jelentésében használatos.
☞ TESz. ribál a. is; EWUng.→ rajbol