riaszt A: 1456 k. megh ... reaʒtotta (SermDom. 1: 329); 1552 rihasztának [?✐] (RMKT. 3: 343); 1570 Rihesztic (NySz.); 1582 riaszttyac [t-j] (NySz.); 1611 Rijaßtom (Szenczi Molnár: Dict.); 1613 megrivasztya [t-j] (NySz.); 1810 ríjjasztott (NSz.); 1816 Ribasztás [sz.] (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]) J: 1 1456 k. ’(korholva) hangosan megszólít, ráförmed | (tadelnd) anbrüllen, anschreien’ (↑); 2 1552 ’megszólaltat | ertönen lassen’ (↑); 3 [ma főleg meg~, fel~] 1570 ’ijeszt; álmából, elmerültségéből kiragad vkit | jmdn erschrecken; aufschrecken 〈trans.〉’ # (↑); 4 1584 ’riadóztat | alarmieren’ # (NySz.)

riogat × A: 1456 k. reogathiak (SermDom. 1: 213); 1508 reiagat (DöbrK. 171); 1577–1580 révogatá [?✐] (NySz.); 1611 Riogatom (Szenczi Molnár: Dict.); 1636 rivogatták (NySz.); 1832 ríogat (Kreszn.); 1895/ riongatással [sz.] (NSz.); nyj. rijjogat (MTsz.) J: 1 1456 k. ’hangosan megszólít, ráförmed; ijesztget | anbrüllen, anschreien; erschrecken, ängstigen’ (↑); 2 1763 ’kiabál, rikoltoz | schreien, jauchzen’ (NSz.)

riad A: 1495 e. readaſt [sz.] (GuaryK. 73); 1510 k. fel riadanak (KrisztL. 16r); 1617 meg revadásra [sz.] (NySz.); 1763 rijjadásokat [sz.] (NySz.); 1797 k./ ríjjadó [sz.] (NSz.) J: 1 1495 e. ’üvölt, sír | heulen, weinen’ (↑); 2 1594 e./ ’harsan, megszólal | erschallen, ertönen’ (Balassi: Ist. B6b); 3 [ma főleg meg~, fel~] 1704 ’ijed; álmából, elmerültségéből fölrezzen | erschrecken 〈intrans.〉; aufschrecken 〈intrans.〉’ (RákFLev. 4: 208); 4 1784 ’felfortyan | zornig hochfahren’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 25) Sz: riadás 1495 e. (↑) | riadalom 1728 riadalmunk (MonÍrók. 35: 546) | riadó 1781/ riadó ‹foly mn-i igenév› (NSz.); 1825 ‹fn› ’készültségre szólító jel | Alarm’ (NSz.)

riaszkodik † A: 1508 fel reazkodanac (NádK. 339); 1553 felriaszkodának [?✐] (RMKT. 3: 181); 1650 rijaszkodásokat [sz.] (NySz.); 1772 rivaszkodik [▽] (Kreszn.) J: 1 1508 ’üvölt, kiált | heulen, schreien’ (↑); 2 [fel~ik] 1553 ’felkerekedik, elindul | aufbrechen 〈intrans.〉’ (↑)

riog × A: 1835 Riog, Rivog (Kassai: Gyökerésző 4: 222); 1893 riongások [sz.] (NSz.); nyj. rijjogott (ÚMTsz.) J: 1 1835 ’kiáltoz, rikoltoz | (wiederholt) schreien, jauchzen’ (↑); 2 1904 ’riaszt, ijeszt | erschrecken’ (Nyr. 33: 359); 3 1904 ’ordítva sír | heulen, weinen’ (Nyr. 33: 359); 4 1926 ’riadoz, ijedez | aufschrecken 〈intrans.〉’ (ÚMTsz.)

Származékszavak. |  ⌂  A →rí szóból különböző igeképzőkkel. Az olyan jelentések, mint a ’megijeszt, megrémít’ metonimikusan keletkeztek a hangadásra vonatkozó jelentésekből. Lehetséges, hogy a riog nem közvetlenül a →rí-ból keletkezett gyakorító képzővel, hiszen kései felbukkanása alapján esetleg elvonással is keletkezhetett a riogat-ból. A riad elsősorban a 3. jelentésében használatos.

☞ Nyr. 53: 68; AkNyÉrt. 24/13: 35; TESz.; EWUng.→ rí