retten A: 1372 u./ meg rettenet [sz.] (JókK. 44); 1416 u./² megreddène (MünchK. 44vb); 1565 Meg roͤttentél [sz.] (NySz.); 1626–1627 Meg rettenic [□] (NySz.); 1805 rëtten (NSz.) J: 1 [főleg meg~] 1372 u./ ’(meg)ijed | erschrecken 〈intrans.〉’ (↑); 2 1520 ’nagyot dobban 〈szív〉 | einmal heftig pochen 〈Herz〉’ (PozsK. 59) Sz: rettenet 1493 k. retthenethews [sz.] (FestK. 163) | rettenetes 1493 k. (FestK. 163) | rettent [főleg igekötővel] 1508 meg rettentnec ’megijeszt, megrémít | erschrecken 〈trans.〉’ (NádK. 8) | rettentő 1513 rettentő ’rémisztő, ijesztő | erschreckend 〈trans.〉’ (CzechK. 32); 1751 ’nagyon | sehr’ (Mikes: TLev. 202)

retteg A: 1495 e. retteguen [sz.] (GuaryK. 98); 1527 rettoͤghy (ÉrdyK. 468); 1531 retegv̈ [sz.] (ThewrK. 107); 1557 röttegteté [✐] [sz.] (RMKT. 5: 178); 1805 rëttëg (NSz.) J: 1 1495 e. ’nagyon fél | sich sehr fürchten’ # (↑); 2 1506 ? ’remeg 〈ember, állat, testrész〉 | zittern 〈Mensch, Tier, Körperteil〉’ (WinklK. 159), 1512 k. ’ua.’ (WeszprK. 62); 3 1519 ’vkit félve tisztel | jmdn fürchtend verehren’ (JordK. 836); 4 1531 ’megremeg, meginog | erschüttert werden’ (ÉrsK. 472); 5 1533 ’rezeg, ide-oda mozog | schwingen’ (Murm. 1346.); 6 1768 ’szaporán, erősen dobog 〈szív〉 | heftig pochen 〈Herz〉’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 311)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg a remegéssel, rezgéssel kapcsolatos hang- és mozgásképzetek megjelenítésére. A szóvégek mozzanatos és gyakorító képzők. A lelkiállapotot kifejező jelentések metonimikusan keletkeztek; vö. →remeg, →reszket stb.

☞ MNy. 3: 192, 4: 449; TESz.; EWUng.