reszket A: 1372 u./ reʒketew [sz.] (JókK. 156); 1416 u./¹ rezkètuen [sz.] (BécsiK. 159); 1495 rezko̗t uala (MNy. 6: 23); 1556 lelki-rezkedve [sz.] (RMKT. 4: 17); 1578 roͤzketet (Bornemisza: ÖrdKís. 202); 1763 Roͤzgedni [sz.] (NSz.); 1805 rëszket (NSz.); nyj. recket, riszket (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’remeg a félelemtől; nagyon fél | vor Angst zittern; sich sehr fürchten’ # (↑); 2 1456 k. ’〈ember, állat, testrész〉 remeg | beben, schlottern’ (SermDom. 2: 249); 3 1590 ’〈lemezszerű v. felfüggesztett könnyű tárgy〉 ide-oda mozog | wackeln, schwingen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 39); 4 1604 ’remegtet | beben lassen’ (Szenczi Molnár: Dict. Quércerus a.); 5 1723 ? ’〈fényjelenség〉 rezeg, vibrál; 〈tárgy〉 megcsillan, színekben játszik | zittern 〈Lichterscheinung〉; aufblitzen, farbenspielend sein 〈Gegenstand〉’ (NySz.), 1824 ’ua.’ (NSz.); 6 [ ~ vkiért, vmiért] 1794 ’hevesen vágyik vki, vmi után | begierig sein’ (NSz.); 7 [ ~ vkiért, vmiért] 1799/ ? ’nagyon félt vkit, vmit | sich um jmdn, etw ängstigen’ (NSz.), 1809/ ’ua.’ (NSz.); 8 1834 ’〈emberi hang, szó〉 bizonytalanul, egyenetlenül hangzik | zittern 〈Menschenstimme〉’ (NSz.) Sz: reszketeg 1506 rezketegſegoͤdroͤoͤl [sz.] ’izomremegés | Muskelzittern’ (WinklK. 246); 1824 ’reszkető | zitternd’ (NSz.) | reszkettet 1604 Reßkettetem (Szenczi Molnár: Dict.) | reszketős 1789 (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő a →reszel tövével azonos, amelynek jelentésében a hangutánzás dominál, míg a reszket-ben a remegő mozgás kifejezése kerül előtérbe. Lehetséges, hogy a reszket tulajdonképpen a →ráz önálló szóként nem adatolt palatális párjának származéka. A szóvégek mozzanatos-műveltető igeképzők, gyakorító funkcióval is. Egyes változatok szóvégi d-je kezdő-gyakorító képzőnek tűnik, de a t hangtani változata is lehet; vö. →viszket. A lelkiállapottal kapcsolatos jelentések metonimikus keletkezésűek; vö. →remeg, →retten stb.

☞ MNy. 4: 90; TESz.; Benkő: FiktI. 140; EWUng.→ ráz, reszel, rezzeszt, riszálUN UEW. № 856