remíz A: 1815 Remíse (NSz.); 1901 remizbe (NSz.); 1932 remíz (PHNyr. 198); 1961 remész (NSz.); nyj. Remisz (MTsz.); remic (ÚMTsz.) J: 1 1815 ’kocsiszín | Wagenschuppen’ (↑); 2 1897 ’kisebb erdő, csalit | kleiner Wald, Gebüsch’ (MTsz.)
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Fr. remise ’kocsiszín; vadak búvóhelye’; – vö. még ném. Remise ’ua.’. A franciában a remittre ’visszavezet, -állít, átad, elhelyez’ szóból [< lat. remittere ’visszaküld, hátrahagy’]. ≋ Megfelelői: ol. rimessa ’kocsiszín’, (R.) ’tehénistálló’; szbhv. remiza ’kocsiszín; rejtekhely, búvóhely’; stb. ≁ remiz ’függőcinege’ (1793: Kiss J.: Mad. 295), remic ’ua.’ (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz. Függö́tzinege a.), ez a ném. Remiz ’ua.’ szóból ered [< le. remiz ’ua.’].
☞ Nyr. 30: 471; TESz.; Kiss J.: Mad. 295; EWUng.→ misszionárius