rakonca × A: 1281 ? Rakanza [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 236); 1287/ ? Rokoncha [hn.] (MHH. 2: 30); 1327 Rakunchas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 537); 1354 Rokunchas [sz.] [hn.] (AnjOkm. 6: 189); 1358/ Rakoncha [hn.] (MHH. 2: 208); 1395 k. rochoncha (Gl.); 1816 rokincza (Gyarmathi: Voc. 100); 1833 k. Rokantza (NSz.); 1861 rókancza (MNyszet. 6: 209) J: 1 1281 ? ’lőcs, ill. a szánon v. szekéren a keresztgerendák v. a tengely végére szerelt négy rúd közül egy | Lisse; (hölzerne) Runge’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1567 ’támasz, támaszték | Stütze, Rückhalt’ (NySz.); 3 1611 ’gát, korlát | Hindernis, Schranke’ (Szenczi Molnár: Dict.)

rakoncátlan A: 1748 rakoncátlan (NySz.) J: ’csintalan, féktelen, zabolátlan | ausgelassen, zügellos’ Sz: rakoncátlankodik 1833 rakonczátlankodás [sz.] (NSz.)

A szócsalád alapja, a rakonca jövevényszó a szerbhorvátból vagy szlovénból. |  ≡  Szbhv. rukunica ’nyél; fogantyú’, rukunice [többes szám] ’kocsirúd’; szln. rokunica ’nyél, fogantyú’ [< szbhv. ruka, ill. szln. roka: ’kéz’, esetleg a ném.  (ófn.) runga ’rakonca’ hatására is].  ⌂  Hangtani okok miatt a szlovén származtatás látszik valószínűbbnek, viszont az 1. jelentés alapján a szerbhorvát származtatás tűnik meggyőzőbbnek. A 2. és 3. jelentés az eredeti 1. jelentésből keletkezett absztrakcióval.

A rakoncátlan származékszó. |  ⌂  A rakonca 3. jelentéséhez kapcsolódó rakoncátlan szó fosztóképzős származék. Utóbbi és annak rakoncátlankodik származéka köznyelvi.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 457; StSl. 2: 93; TESz.; EWUng.→ rocska