püspök A: 1177/ Pyspeky [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 324); 1219/ Piſpuki [sz.] [hn.] (VárReg. 77.); 1256 Puspuk [hn.] (Századok 1947: 129); 1261/ ? Piſpukẏ [hn.]; meʒeupiſpuky [hn.]; ʒurdukpiſpukẏ [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1288 Zurdukpyspyky [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 127); 1372 u./ piſpekek (JókK. 75); 1416 u./¹ pu̇ſpo̗c (BécsiK. 44); 1495 e. piſpo̗c (GuaryK. 72); 1575 puͤspekeknek (NySz.); nyj. pözsbök (ÚMTsz.) J: ’(vmely egyházmegye élén álló) felszentelt katolikus főpap | Bischof’ # Sz: püspöki 1177/ [hn.] (↑) | püspökség 1372 u./ piſpekſegherre (JókK. 6)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Bischof, (ófn. bajor) piscof; ol. vescovo, (R.) epìscopo, (kal.) piscopo; szbhv. biskup, (Kaj) biškup; cseh biskup; le. biskup; stb.: ’püspök’. Vö. még lat. episcopus ’ua.; felügyelő’ [< gör. ἐπίσκοπος ’felügyelő’, (bibl.) ’püspök’].  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át.  ⌂  Az eredeti magyar alak piskup ~ piskop lehetett; ebből a püspök forma hangátvetéssel és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.

☞ DUHbl. 3: 177; Kniezsa: SzlJsz. 929; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ érc-, érsek, lóránt, püspökfalat, szkepticizmus