pörköl A: 1551 pergelt [sz.] (NySz.); 1555 perkelÿk (MNy. 84: 253); 1577 k. Peͦrkeͦld megh (OrvK. 253); 1870 pėrgėl (CzF.) J: 1 1551 ’〈terménymagvat, ételneműt〉 szárazon hevítve a felületén gyengén megéget | trocken rösten’ (↑); 2 1555 ’napon szárít, aszal | dörren’ (↑); 3 1577 k. ’pirít; süt | bräunen; braten’ (↑); 4 1786 ’perzsel | sengen’ (NSz.); 5 [főleg oda~] 1790 ’rálő, tüzel 〈ijesztésül〉 | anschließen 〈zum Erschrecken〉’ (NSz.); 6 1793/ ’pirongat, korhol | rügen’ (NSz.); 7 [főleg meg~] 1794 ’〈ruhaneműt〉 kissé megéget; ruhaneműn forró vasalással elszíneződést okoz | (Kleider) ansengen, verbrennen; mit Bügeleisen versengen’ # (NSz.); 8 1817 ’〈tűz, nap〉 erősen éget | röten 〈Feuer, Sonne〉’ (NSz.); 9 1890/ ’〈ércet〉 hevít | Erz rösten’ (NSz.) Sz: pörkölődik 1590 megperkeloͤdic (NySz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a →pörsed szócsaládéval azonos, összefügg a →perzsel tövével, valamint a →pirít, →pirong szócsaládokéval. A végződés gyakorító képző.  ∼  Ugyanebből a tőből való a (N.) perked ’kisül, kiaszik’  (1838: Tsz.). A (N.) porgol ~ porkol ’süt, pörköl, pirít stb.’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) a pergel ~ pörköl veláris párja. Idetartozik még a pergál ~ pirkál ’szárazra pirít; (meg)perzsel; szárít, aszal; stb.’  (1794: NSz.). A pörk ’égetés, pörkölődés’  (1903: Nyr. 32: 478), ’var’  (1932: Sauvageot: FrMSz.) a pörköl igéből jött létre elvonással.

☞ NNyv. 1: 193; MNy. 59: 152; TESz.; MNy. 76: 39; EWUng.→ perzsel, pirít, pirkad, pirong, pörkölt, pörsed