pózna A: 1393 ? pozna [hn.] (OklSz.); 1551 poznat (OklSz.); 1585 pozma, pózna (Cal. 756, 60); 1664 pólznákat (Lippay: PosoniK. 2: 201); 1838 Pózona (Tsz.); 1860 pózónára (NSz.); nyj. pázmát, puozuna (ÚMTsz.) J: 1 1393 ? ’hosszú, rendszerint függőleges helyzetben használt rúd | Stange, Stecken, Pfahl’ # (↑), 1551 ’ua.’ (↑); 2 1792 ’rúd, amellyel a kazlat, szalmatetőt, megrakott szekeret lenyomtatják | Stange über einem Schober, Strohdach; Wiesbaum’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1792 ’szalmakötegből, zsúpból kiálló oszlop, rúd; csóva | Strohbund an einer Stange’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Szláv, talán ukrán  (Kárp.) jövevényszó. |  ≡  Ukr.  (Kárp.) паузина ’pózna’; – szln.  (N.) pavozína ’pózna; dorong, bot’, (V.) ’‹szénásszekéren› nyomó-/szorítórúd’; or.  (N.) пáузина ’száraz ág a kazal takarására, védésére’; stb. [< szláv *pa [igekötő] + *vęz- ’(össze)köt’]. Vö. még szbhv. pauznica ’léc’; szlk. pavúz, (N.) pavuza ’‹szénásszekéren› nyomó-/szorítórúd’; stb.  ⌂  A két szótagos változatok a szó belseji i és v kiesésével, ill. monoftongizálódással keletkeztek. A pólzna változat szó belseji l-je téves visszaütés eredménye lehet. Néhány változat szó belseji m-jének keletkezésmódja nincs teljesen tisztázva. A 3. jelentés metonimikus; magyarázata, hogy a jelzőcsóvát általában póznára kötik.

☞ Nyr. 39: 391; Kniezsa: SzlJsz. 444; MNy. 54: 286; SFU. 1: 120; TESz.; EWUng.