pásztor A: 1086 Paztur [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1283/ Dyznopaztorwelge [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 788); 1396 k. ekur paʒtor (BesztSzj. 1039.) J: 1 1086 ’állatokat őrző, legeltető személy | Hirt’ # (↑); 2 1552 ’vezető, elöljáró | Vorgesetzter’ (Heltai: Dial. H6b); 3 1590 ’(mező)őr | (Feld)hüter’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 45); 4 1626–1627 ’lelkész | Seelenhirt’ (NySz.) Sz: pásztorkodik 1584 pásztorkodic (NySz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. pastyŕь ’pásztor’; szln. pastir ’ua.’, dušni pastir ’lelkipásztor’; szlk. pastier ’pásztor’, duchovný pastier ’lelkipásztor’; or. пастырь ’pásztor ‹leginkább a költői nyelvben›; lelkipásztor’; stb. [< lat. pastor ’pásztor’ vagy szláv *pas- ’óv, őriz, legel’].  ⌂  Ahhoz, hogy a kifejezés korábbi szó belseji sz hangját gyakran s-sel írják (vö. pl. 1330/ Geznopastor  [szn.]  (MNy. 10: 40); 1395 k. low pastor  (BesztSzj. 1036.);. stb.), a latin szó írásképe (↑) is hozzájárulhatott. A 4. jelentéshez vö. lelkipásztor  (1552: Heltai: Dial. F4a).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 399; TESz.; EWUng.→ páskum, pásztoróra, speciális