pántolódik × A: 1562 pántolódol [▽] (Heltai: ÚT. r2); 1566 pampolodnanak (Heltai: Fab. 232); 1626–1627 pántolodás [sz.] (NySz.); 1761 pántalodnom [sz.] (NSz.) J: 1 1562 ’kötekedik, veszekszik; zsémbeskedik, zsörtölődik | Streit suchen, zanken; poltern’ (↑); 2 1805 ’töpreng, rágódik; aggódik, nyugtalankodik | grübeln; sich beunruhigen’ (NSz.)

pántolkodik ∆ A: 1719 pántolkodik [▽] (NSz.); 1766 pantolkodástól [sz.] (NSz.) J: ’kötekedik, veszekedik | Streit suchen, zanken’

A szócsalád alapja, a pántolódik német  (baj.-osztr.) jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. ném.  (baj.-osztr.) bántln ’civakodik, kötekedik; áskálódik, ármánykodik’, (Kr.) pánteln: ’civakodik, kötekedik, odaköt’ [< ném.  (baj.-osztr.) pant ’szalag, zsinór’; vö. →pánt].  ⌂  A bajor-osztrák szó -ódik visszaható igeképzővel került a magyarba, esetleg a →vesződik ’cívódik’, kötődik (→köt) hatására stb. A 2. jelentés egy ’morog, zúgolódik’ jelentésből alakulhatott ki; vö. →évődik.

A pántolódik képzőcsere. |  ⌂  A pántolkodik igeképző-cserével keletkezett a pántolódik-ból a →vesződik : veszekedik, civódik : →civakodik stb. analógiájára.

☞ MNy. 69: 294; TESz.; EWUng.→ pánt