pálca A: 1452 ? Palcza [szn.] (OklSz.); 1493 k. palczamra (FestK. 394); 1581 pacza (OklSz.); 1585 parcza (Cal. 952) J: 1 1452 ? ’vékony és rendszerint hajlékony bot | Stab, dünner, haupts. biegsamer Stock’ # (↑), 1493 k. ’ua.’ (↑); 2 1585 ’hatalmi jelvény, jogar | Stab als Amtszeichen, Zepter’ (↑); 3 1672 ’egy fajta régi hosszmérték | altes Längenmaß’ (MNy. 3: 425); 4 1683 ’botbüntetés | Prügelstrafe’ (MNy. 53: 269) Sz: pálcika 1594 e. palczikaiat (Balassi: Camp. 11) | pálcáz 1604 Paltzazom (Szenczi Molnár: Dict.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. palica ’bot, pálca; jogar’; szbhv. palica ’bot, pálca, rúd, vessző’, (R. Kaj) ’egy fajta hosszmérték’; szlk. palica ’bot, pálca, rúd, vessző’; or. (N.), (R.) пáлица, (R.) ’buzogány’, (N.) ’sulykolófa’ stb. [az eredetéhez vö. →páka]. ⌂ A pálca alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével és pótlónyúlással keletkezett. A 2. jelentéshez vö. gör. σκήπτρον ’bot, pálca; jogar; a juhász, ill. a püspök botja stb.’; lat. sceptrum ’bot, pálca; jogar’. A 3. jelentés valószínűleg a szerbhorvátból (Kaj) ered. A 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. ⌂⇒ A magyarból: (esetleg visszakölcsönzésként): szlk. (R.) palcát ’buzogány, harci csákány’; ez a magyar szó tárgyesetű alakjára megy vissza.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 376; TESz.; EWUng.→ páka