páfrány A: 1209/ ? Poprat [hn.] (MNy. 25: 44); 1256/ ? Paprad [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 2: 268); 1322 Paprad [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 356); 1370 Papragwlg [hn.] (OklSz. páprád a.); 1500 k. paprag (CasGl. 37.); 1583 papragy (Gombocz E.: BotTört. 128); 1588 papratz (NySz.); 1621 Paprád (Szenczi Molnár: Dict.); 1741 Pátráczott (MNy. 75: 380); 1783 Páfrány (NSz.); 1790 k. Páfrán (Nyr. 85: 210); nyj. pákránc, pátrát (ÚMTsz.) J: ’〈különféle páfrányfélék megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung versch. Tüpfelfarngewächse〉’ #

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. paprat; szlk. paprad'; le. paproć; or. папороть; stb.: ’‹különböző páfrányféle megnevezésére›’ [indoeurópai eredetű; vö. óind parṇám ’szárny, toll’; ném.  (ófn.) farn ’páfrány’; stb.].  ⌂  A különböző változatok szóvége zöngésedéssel, palatalizációval és depalatalizációval keletkezett. A páfrány alak feltehetőleg tudatos szóalkotással keletkezett a ném. Farn ’páfrány hatására’.

☞ MNy. 25: 41; Kniezsa: SzlJsz. 385; TESz.; EWUng.→ párna