pusztít A: 1398 Puzthohthow [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ megpuzteit (BécsiK. 154); 1470 puſtetÿa [t-j] (SermDom. 2: 249); 1493 k. megh pwzthýhtho [sz.] (FestK. 54); 1863 Posztitni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 513) J: ’dühöng, tombol, dúl; megsemmisít, feldúl | wüten; vernichten, verheeren’ #

pusztul A: 1416 u./¹ Megpuztoltanac (BécsiK. 190); 1495 e. el puʒtul (GuaryK. 129) J: 1 1416 u./¹ ’tönkremegy; kihal, sivataggá, parlaggá válik | zugrunde gehen, zerstört werden; veröden’ # (↑); 2 [főleg felszólító módban] 1870 ’eltakarodik, odébbáll | sich fortmachen, sich packen’ (CzF.) Sz: pusztulat 1416 u./¹ puztolat ’(el)pusztulás, megsemmisülés; hanyatlás, bukás | Verwüstung, Verheerung; Untergang’ (BécsiK. 158)

Származékszók. |  ⌂  A →puszta ’sivár, kopár, elhagyott’ melléknévből -ít gyakorító-műveltető képzővel, ill. -ul gyakorító-visszaható képzővel jöttek létre; vö. tisztít, tisztul (→tiszta).

☞ TESz. puszta a.; EWUng.→ puszta