puszta A: 1306/ Puztasag [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ puzta (BécsiK. 199) J: ‹mn› 1 1306/ ’üres, kopár, elhagyott | öde, wüst, verlassen’ # (↑); 2 1533 ’hajadon | unverheiratet 〈weibliche Person〉’ (NySz.); 3 1549 ’csupa, merő | bloß, alleinig’ # (OklSz.); 4 1577 ’tiszta | rein’ (NySz.); 5 1577 ’egyszerű | einfach’ (KolGl.); 6 1585 ’műveletlen 〈föld〉 | unbebaut, brachliegend 〈Feld, Nutzland〉’ (Cal. 521); 7 1597 ’fedetlen | unbedeckt’ (OklSz.) | ‹fn› 1 1416 ’nagy kiterjedésű füves síkság | Art Steppe, Pußta’ # (OklSz.); 2 1416 u./¹ ’pusztaság; sivatag | Einöde; Wüste’ (BécsiK. 207); 3 1769 ’díszítetlenül hagyott része vminek | unverziert gelassener Teil von etw’ (MNy. 60: 494); 4 1784 ’major; nagy kiterjedésű birtok | Meierhof; großes Landgut’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 83) Sz: pusztaság 1416 u./¹ pu̇ztaſaga (BécsiK. 205) R: pusztán 1416 u./² puʒ́tan ’elhagyatottan | verlassen’ (MünchK. 29va); 1696 ’csak, csupán | bloß, nur’ (NySz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. pustъ, -a, -o; szbhv. pust, -a, -o; szlk. pustý, -á, -é; or. пуст(ой), -a, o; stb.: ’sivár, kopár, üres’ [szláv eredetű]. ⌂ A magyarba a szláv melléknév nőnemű vagy semleges nemű alakja került át. ⌂⇒ A magyarból néhány nyelv a főnévi 1. jelentésben vette át, ill. vissza; vö. ném. Pußta; rom. pustă; szbhv. pusta; szlk. pusta; stb.: ’nagy kiterjedésű füves síkság, sztyeppe ‹főleg a magyar alföldi puszta›’.